Reggel kilenc órakor megérkeztek a költöztetők. Én már hét órakor felkeltem, hogy felöltözzek, átnézzem a dobozokat, hogy mindent bepakoltam-e éh persze, mert nem tudtam aludni.
Ki tudna? Hisz költözünk!
Új suliba fogok járni és van rá esély, hogy barátokat keressek. Egy nagyon picike esély, de akkor is van.
Megfogtam egy dobozt és elindultam vele a költöztetők kocsijához. Beraktam a dobozt és arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja. Körülnéztem. A kocsi felől jött. Apa volt az. Amikor látta, hogy odafigyelek így szólt:
- Neked nem kell pakolnod - mondta. - A költöztetők mindent elrendeznek. Te gyere, ülj be mi indulunk.
Engedelmeskedtem és beültem az autónkba és el is indultunk.
Egy és fél óra múlva meg is érkeztünk az új lakásunkhoz...
